Tél elején elkapott a fenyőláz (pontosabban hosszú évek óta csodálom őket, de most esélyt is adtam nekik), és beszereztem néhány törpe és nem annyira törpe fenyőt, lucot és egyéb tű- és pikkelylevelű örökzöldet. Szerencsére a savanyú homokon szeretnek éldegélni a fenyőfélék, ha kapnak némi tápanyagot, amit örökzöld föld és marhatrágya bekeverésével biztosítok.
A törpékkel kezdtem a gyűjtést, mondván, hogy ezeket a kisebb helyigényűeket még úgy-ahogy el lehet helyezni a lassan megtelő kert különböző sarkaiban.
Pinus mugo "Winter Gold": télen sárgára színeződő törpefenyő.
Egy törpe- és terülősor: Pinus mugo "Golden Glow": némileg hosszabb hajtásokat hoz, mint a "Winter Gold", és élénkebb sárga; úgy ültettem, hogy a teraszról fókuszpontként szolgáljon egy ezüstfenyő előtt; Abies balsamea "Piccolo": ez a mini jegenyefenyő itt tisztára porcukros, úgyhogy nem látszik, milyen cuki tűlevelei vannak, akár valami gumiból készült gyerekjátéknak; apró hókupac alatt egy fiatal Juniperus squamata "Floreant": ez a himalájai terülő boróka sárgás hajtásaival a "Golden Glow" színét és a mögötte gömbölyödő nyírt kecskerágó aranylását tükrözi vissza; az a szürkébb kupac a magyal (Ilex meserveae "Blue Princess") és a kő mellett balra egy lucgömböcske, a Picea pungens "Waldbrunn": valami hihetetlen acélos zöld színű törpefenyő (az angol tealnek nevezi ezt a színt, a csörgő réce kék szemsávja után); és végül még egy lapos-domború J. squamata, a széles körben ismert "Blue Star" (a fű előtt, jelenleg hókupac formájában). Tömény, tudom. Töményen is vannak ültetve.
Picea pungens "Glauca Globosa": az ezüstfenyők leggömbölydedebbike, egykor majd méteres labda lesz a gyepen, jelenleg szintén fókuszpontként szolgál.
Picea abies "Nidiformis": a fészekfenyő a közönséges luc lapított gömb alakú fajtája.
A "Nidiformis" mellett nem messze egy japán fenyő, a Pinus densiflora "Oculus Draconis", azaz sárkányszemfenyő kezdi meg pályafutását a Szelesdombon. A tűk sávosan ki vannak fehéredve, ez adja a növény tarkaságát. Ha szemből belenézünk a hajtásba, mintha egy hüllő szemét látnánk (azzal a különbséggel, hogy a reptiliánok -- micsodák? -- pupillája nem kerek, hanem hosszúkás, na mindegy...). Reméljük, a téli nap nem égeti ki a tűk fehér részét, ami állítólag gyakori probléma.
Egy másik új szerzemény az amerikai simafenyő egy kertészeti változata, amelynek fantázianeve kétes konnotációkat kelthet: Pinus strobus "Blue Shag". Na, kérem szépen, itt a bozontosságról van szó, nem egyébről. Nagydarab kék gömb lesz, finom sima lombú jószág.
Az utolsó törpe, amelyről képem van, egy hamisciprus, Chamaecyparis pisifera "Curly Tops", a "Boulevard" fajtához hasonló pikkelylevelű örökzöld, apróbb kivitelben. Fehéres-szürke hajtásai kissé lehajlanak. Most jöhetnek a nagyobbak.
Ez a két és fél méteres csüngő nutka, azaz alaszkai hamisciprus (Chamaecyparis v. Xanthocyparis nootkatensis "Pendula") egy éve még egy kertészet bemutatókertjében növögetett, ahol gondoltak egyet és kikapták, én pedig igen jutányos áron megszereztem. Mindig csodáltam a növény jellegzetes bókoló alakját, de sohasem találtam helyet neki, így sokáig vágyálom maradt. Most kiköltöztettem egy ezüstfenyőt ebből a sarokból, és betettem ezt a kicsinek nem éppen mondható példányt, amivel tele volt a kocsim. Igazi heroikus küzdelem volt ezt a velem egy súlyú örökzöldet viharos szélben, sötétben, fejlámpával beküzdeni a helyére. Az utolsó pillanatban, mert másnap reggelre kőkeményre fagyott a föld. Meglátjuk, itt meddig fér el.
Abies koreana, azaz koreai jegenyefenyő. Ez a túl magasra nem növő, élénkzöld, karácsonyfa alakú fenyő tavasszal kék színű tobozaival díszít. A jegenyefenyők tűlevelei hajlékonyak, egyáltalán nem szúrnak. Igazi simogatni való növény. Egy növényturkálóban vettem kb. negyedáron. Csak egy 10 fokos ferdülést kellett kiigazítani a nyakán -- egy bambusz, és voila: egész pofás.
Van itt egy másik simafenyő, a Pinus strobus "Pendula", amit olyan megfontolásból tettem a tó mellé, hogy mivel örökzöld, legalább nem hull a vízbe a levele, csakhogy néhány perccel az elültetése után rájöttem, hogy dehogynem: hull az, hiszen az örökzöldek is cserélik a leveleiket, csak lassabb ütemben. Most már mindegy, majd kihalásszuk! Szép növény, és máig nem értem, ez a szép, fejlett példány miért került az egyik kedvenc kertészetemben harmadannyiba, mint máshol. Mindenesetre azonnal lecsaptam rá. Kicsit majd igazítani kell, hogy ne nője túl a helyét. Szerencsére a fenyők nagy része (pinusok, lucok) nem bánja az alakítást.
Beugrott egy halálfa, akarom mondani tiszafa is: ez az aranyszegélyű Taxus baccata "Aurea" nyilván nem fog itt elférni -- még jó, hogy a legmetszhetőbb tűlevelűek közé tartozik!
Egy másik általam csodált formájú örökzöld a Chamaecyparis lawsoniana "Globus", amit Barabits Elemér szelektált. Elegánsan lehajló hajtásvégeivel olyan, mint egy gömb alakú torta. Ja, olyan nincs. Akkor egy nagy kókuszgolyó. Egy idő után vertikálisan meggyarapodik, és kúposra nő. Vajon ki lehet kapni a vezérhajtást anélkül, hogy lyukat hagynánk a tetején? Abban reménykedem, hogy a jobbra-balra hajladozó, új zöld levelek betakarják a keletkezett krátert. De hát ezen még legalább tíz évig nem kell aggódni.
És került ide a Galagonyáskertbe még lombhullató fa is. Például egy Betula pendula "Youngii", az amúgy is bókoló vesszejű bibircses nyír még szomorúbb fajtája...
...meg Crataegus viridis "Winter King", egy zöld galagonya, aki már most mutatja, mit tud télen...
...és egy Malus "Evereste", akit majd erősen kell alakítani, hogy beférjen oda, ahová tettem, de hát ettől csak jobban fog virágozni. Aztán meg hadd fusson fel rá a "Paul's Himalayan Musk" félvad rambler rózsa, amolyan vadasan!
Ez a díszalma egyébként újszülött kisfiam, Mendel tiszteletére csatlakozott a kert növényeihez. Donáté a régi almafa, Fábiáné a "Mutsu", Jonatáné a... bizony, a "Jonathan". Most a babának is van, és bár ez is ehető, a két-három centis almácskák inkább csak díszértékkel bírnak.
Végül álljon itt egy somfajta, a Cornus controversa "Variegata", amit egyszer Carol Klein kertészeti sorozatában láttam. Az ő kertjében áll egy ilyen gyönyörű "pagodasom", és bár nekem csak ilyen fiatal példányra tellett, remélem, egyszer ez is olyan gyönyörű lesz, mint az. Nyáron egy hajtása elszáradt, szorítok neki, hogy a telet gond nélkül átvészelje.
Befejezésül még néhány téli kép, ugyanebből a karácsonyi sorozatból.
Juniperus communis "Sentinel": oszlopos boróka
Prunus mume "Beni chidori": japán kajszi. Rügyei felkészültek a februári virágözönre.
Magnolia stellata: csillagmagnólia, szőrös virágrügyekkel
Fiatal Rhododendron ponticum "Graziella" Epimediumokkal, meg ilyesmikkel
A rózsafuttató, ami kivit futtat
A legelső rhododendronok
Malus "Adirondack" (állítólag, mert annak elég girbegurba, de szerintem csak rosszul metszették)
Picea glauca var. albertiana "Conica": cukorsüveg fenyő
a mindent kibíró Rosa pimpinellifolia vagy spinosissima
törpe bambusz (Pseudosasa japonica)
keskenylevelű kutyabenge (Rhamnus frangula "Asplenifolia")
Káka (Juncus effusus) a befagyott tóban: ne keress rajta csomót, mert tök egyenes!
Miscanthus sinensis "Variegata": tarka japánfű
paraléces Euonymus alatus
Egy megdőlt homoktövis, ami egyébként arról lenne híres, hogy gyökereivel megköti a talajt
A második gesztenyénk (Castanea sativa), hogy az elsőnek legyen párja. Persze richtig, hogy nem ugyanakkor virágoznak!
Csavart ágú, vörös levelű mogyoró (Corylus avellana "Red Majestic"), a téli kert jellegzetes dísze
Khm... installáció (?) bowling golyókkal
Ulmus parvifolia "Frosty", egy szép kicsi szil
Cornus sanguinea "Midwinter Fire" és "Winter Beauty" egymás mellett: bizonyíték arra, hogy különböző kertészeti fajták mennyire tök ugyanolyanok
Where something probably happens when I am not there
A Hamamelis "Arnold Promise" varázsmogyoró rügyei várják, hogy januárban végre virágozhassanak. Bár most éppen nincs rajta sok virág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése